A középkori ember számára kifejezetten perverznek tűnhet az, ami mostanában Antal Imrével történik. A halálát leszámítva. Ő ugyanis jelenleg egy zombi, egy élőhalott, mivel halála után is kísért a különböző emlékműsorokban. És itt nem csak arról van szó, hogy a középkorban ismeretlen volt a kép- és hangrögzítés. Hanem arról, hogy az elhunyt kapjon koporsót, mély sírgödröt, fejfát, sok-sok földet, és lehetőleg egy nehéz követ is az egész tetejére. És mindezt miért? Hogy vissza ne térjen.

A pestisjárvány idején ugyanis az elföldelt halottak közül többen visszatértek még pár órára nosztalgiázni az élők közé a gyászoló hozzátartozók legnagyobb rémületére, ami érthető, hiszen az élőktől való félelemnél csak az élőholtaktól való félelem lehet nagyobb. 

Ma már tudjuk: a bubópestis utolsó előtti stádiuma sok áldozatnál kómával járt. A középkori orvoslás módszereivel képtelenség volt ezt megkülönböztetni a biológiai haláltól. Hiába fordították az akkori kuruzslók fülüket a delikvens mellkasára, csak nem hallották a szívhangot, vagy hiába tartottak a szája elé tükröt, az csak nem akart bepárásodni. A halottnak vélt embert így eltemették, de akkoriban csak úgy, tessék-lássék a föld alá kaparták, ami nem csoda, mivel sokan haltak.

Erről aztán pánikszerű sebességgel áttértek a mélyebb sírok és a fejfák alkalmazására, aminek hegyes végével a biztonság kedvéért még át is döfték az elhunytat: megelőzendő az eltemetett - és a betegség jellege miatt nem épp szalonképes állapotban lévő - hozzátartozóik esetleges posztmortem családlátogatását.

A jelenkor embere számára az tűnhet perverznek, ahogy a bulvármédia a nézettségi és olvasottsági mutatók tuningolása érdekében Antal Imre halálát már jó előre beharangozta: minden kétséget kizáróan várható volt, hogy hamarosan meg fog halni. Most viszont az várható, hogy a jobb nézettségi és olvasottsági mutatók érdekében ugyanezeken a csatornákon és újságokban még egy ideig kísérteni fog köztünk.

Ami elég skizofrén helyzet, hiszen aki már életében halottnak hitt egy embert, az ilyenkor inkább temessen, és minimum elvárható tőle, hogy ne működjön közre az elhunyt visszahozásában. Mégha csak a filmarchívumból is történik mindez.

Számukra legyen elég ennyi: Antal Imre, élt 73 évet, nyugodjon békében.