Az emésztési problémák mellékhatásai a külvilág számára sokszor kellemetlenek: gyakran szájszag jelzi, hogy valami nincs rendben odabent. De mi ez pár apró bolha emésztési problémáihoz képest, ami miatt a középkorban gyakorlatilag kihalt fél Európa? Mindenki a bolhákat vádolja a pestis terjesztésével, pedig ők is épp elég nagyot szívtak vele.

Egy kiváló egészségi állapotnak örvendő bolhában a bőr megharapását követően a vér közvetlenül az állat gyomrába kerül, ami ettől szépen megtelik, és a főemlősök számára is ismerős jóllakottság-érzés uralkodik el ebben a szeretetreméltó kis lényben.

Egy fertőzött bolha esetében azonban a pestis-bacillusok gyakorlatilag egy úttorlaszt képeznek az állat emésztőrendszerének az elején, ami kettős következménnyel jár.

Először is, semmi táplálék nem jut a gyomrába, amitől érthető okokból nem lesz különösebben feldobódva. Következésképpen az éhes ízeltlábú össze-vissza harapdál kínjában. Mert hátha. Másrészt a bacillus-torlasz miatt benne lötykölődő megemésztetlen vér szépen összegyűlt, ezzel injekciós fecskendővé változtatva a bolhát: minden harapás alkalmával ugyanis a bacillussal fertőzött vért visszaöklendezi, amit egyenesen belehány az általa a bőrben kiharapott sebbe. Az állat emésztési problémái következtében 25-30 millió ember halt meg Európában, a Közel-Kelet népességének harmada eltűnt, Kína lakossága gyakorlatilag kihalt. Mindez persze elképzelhetetlen lenne példátlan szaporodási képessége nélkül. Ugyanakkor nem vehető tőle rossz néven: ha már enni nem tud, hiányérzetét legalább párosodással kompenzálja: az őt vendéglátó emlősök - így az emberek - számának csökkenése a megmaradt hordozókat valóságos bolhatelepekké alakítja, amik ilyenkor bőrükben nem ritkán száz-kétszáz rovarat cipelnek. A patkányok se számítottak kivételnek. Sőt.

Többek között a bolháknak ez a nagyfokú társas élménykeresése változtatta a patkányokat az egyik legveszélyesebb állattá, lévén életvitelük szorosan összekapcsolódott az emberével: ahol ember él, ott bőven akad patkány is. És mivel az ember alapvetően hasonlít a bolhákhoz, és nem veti meg a társaságot, a pestis igen gyorsan terjedt.

Tanulság? Talán az, hogy az előítéletesség nemcsak egyes embercsoportok, hanem az állatok - ezen belül pedig a bolhák - irányában is képes megnyilvánulni. Csak hát az előítéletesség nem válogat: a kérdés bolhaügyben ugyanaz mint az emberek esetében: mennyiben tehetőek felelőssé a történtekért, amikor ők is legalább annyira elszenvedői az eseményeknek.