Mielőtt összekevernék a sötétzöldek, és önmaguk legitimizálását látnák benne: Amerikában a légitársaságok jó része ma nem környezetvédelmi okokból hajtja kevésbé repülőgépeit, hanem kizárólag üzemanyag-takarékosságból. Az, hogy így mellesleg környezetkímélőbbek is lettek, igaz. De a helyzet az, hogy a környezetvédelmi aktivizmus nevű pótcselekvés csak azért nem létezett a XX. század elején, mivel a Greenpeace aktivistákon már azelőtt mozgó célpontra lövöldözést gyakoroltak volna szabadidejükben a katonák, mielőtt egyáltalán eszükbe juthatott volna egy szúnyoglárvához láncolni magukat. A maláriának ugyanis akkoriban nem volt ellenszere, azt leszámítva, hogy egy Nobel-díjas orvos tanácsára a tavakba a 20. század elején olajat locsoltak a szúnyoglárvák likvidálására. A tény az, hogy a tavak olajozása működött, a kinin viszont nem.
"Maláriára kinint", ez olyan volt, mint manapság az Aspirin, csak sokkal rosszabb: vegyél be belőle egy-két adagot, aztán csak elmúlik tőle. A probléma az volt, hogy sok esetben nem múlt el. Az I. világháború során a németek Kelet-Afrikában például sikertelenül diktálták embereikbe a kinint, de az ellenfél táboraiban se volt jobb a helyzet: a Makedóniában szolgáló brit tisztek például jelezték, hogy a kinin ellenére katonáik sorra megbetegedtek. Ráadásul, mellékhatása sok esetben hányinger volt, ami miatt a frontokon önszántukból semmiképp sem, maximum parancsra voltak hajlandók a napi fejadag bevételére a katonák.
Bár Ronald Ross még 1898-ban bebizonyította, hogy a maláriát az Anopheles szúnyog terjeszti - ezért 1902-ben Nobel-díjat kapott -, majd mások is igazolták, hogy a moszkitók megfertőzödnek, miután egy maláriában szenvedő ember véréből táplálkoznak, a betegségnek nem volt igazi ellenszere. Ross doktor ezért szúnyogkommandók bevezetését javasolta, melyek a lárvák lakhelyéül szolgáló állóvizek elvezetésével, lárvaevő halak telepítésével, valamint igen: az állóvízek, tavak felszínének olajjal történő elárasztásával foglalatoskodtak volna. Valahol ötletét egyszerűen nem lehetett kivitelezni, ilyen volt például Nyugat-Afrika, ahol rengeteg állóvíz volt.
Máshol viszont lehetett. Többek között Rio de Janeiro környékén a Rockefeller Alapítvány támogatásával buzgón csapolták a mocsaras területeket, a maradékhoz pedig az olajipari mágnás által kitermelt alapítvány pénze és olaja szolgáltatta az egyedüli megoldást a moszkitók szaporodó-helyeinek likvidálására. Nem is minden siker nélkül: figyelemre méltó csökkenést értek el a maláriás megbetegedések számában.
A II. Világháborúban aztán már széles körben elérhető volt a penicillin, ami a malárián kívül számos más fertőző betegség gyógyítását egy csapásra megoldotta. Ez szükségtelenné tette a tavak további olajozását, mivel hatékony alternatívának bizonyult.
A környezetvédő aktivistákkal manapság egyébként éppen az a legnagyobb baj, hogy alternatívát ritkán szállítanak akcióik mellé. Hatékonyat pedig még ritkábban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: cheap ray ban sunglasses 2018.06.04. 19:19:00
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
FoLib · http://friendofliberty.freeblog.hu 2008.05.10. 22:11:44
floorwalker 2008.05.10. 22:49:30