Az objektív felelősség bűnügyi Derrickesre átkonvertálva annyit jelent, hogy azt az ingatlanját bérbeadó állampolgárt sitteljük le automatikusan, akinek a lakásán, udvarán, vagy épp járdáján hullát találunk. Ez vezetne az igazán tesco-gazdaságos rendőrséghez. Az objektív felelősségnek nyilván semmi köze nincs a szabálytalanság, bűncselekmény tényleges okozójához, és ennyiben hasonlít a járványok idején elterjedt népszokásokhoz: a szabadságáért tisztelt Egyesült Államokban is szabad volt mindent a zsebzsidókra fogni. Úgy objektíve.
Akik voltak bőven. A 19. század végén és a 20. század elején évente milliók emigráltak az Egyesült Államokba, köztük azzal a kétmillió zsidóval, akik a várható meghurcoltatások és korlátozások elől menekültek el Oroszországból II. Alexander cár meggyilkolását követően. A bevándorlók nagy száma és furcsa, ismeretlen szokásaik miatt sok újvilági egyenesen az amerikai kultúrát érezte fenyegetve általuk. Az immigránsok többet és kevesebb pénzért voltak hajlandóak dolgozni, ami megfúrta a helyi munkaerő korábbi magasabb béreit, és ennélfogva életszínvonalát. Ezen kívül - vagy pont emiatt - még ott volt az egészségügyi kockázat is. Nem vitás: a kor kétlábú biológiai fegyverei ők voltak.
A kolera, a tífusz és a pestis importjával vádolták őket, mondván: a letelepedett zsidók a betegségek melegágyai, akik jelenlétükkel ráadásul még alá is aknázzák az amerikaiak faji tisztaságát.
Korábban az amerikai nacionalizmus az ír katolikusok beáramlása alkalmával is bejelzett: az 1832-es és 1849-es kolerajárvány idején például nekik jutott az a megtiszteltetés, hogy őket gyanúsítsák a betegség behozatalával, mivel a zömében protestáns helyiek szerint a katolicizmus szegénységet, korrupciót és betegséget termel ki.
Ugyanakkor lassan rájöttek arra is, hogy az írek, vagy a katolikusok, esetleg a zsidók objektív felelőssége helyett mégis inkább az egyénit kellene firtatni. Jó okuk volt erre, ugyanis egy bizonyos Mary Mallon - egyébként ír bevándorló - cselédként számos gazdag new york-i háztartásban tevékenykedett, azonban munkakönyve mellett a tífusz terjedése is jelezte munkásságának egyes állomásait. Egy orvos javaslatára letartóztatták, és a Willard Parker kórházban különítették el, ahonnan a vele szimpatizáló sajtó és a nyomásgyakorlás hatására később szabadon engedték, majd álnéven tevékenykedett. Hollétét a tífuszjárvány időszakos kitörése mindig elárulta, így végül ismét elfogták, ezt követően azonban egész hátralévő életét házi őrizetben kellett eltöltenie.
A tanulság? Amíg úgy általában íreket, zsidókat, autótulajdonosokat büntetünk általuk el nem követett cselekményekért - legyen szó akár egy betegség terjesztéséről, akár gyorshajtásról - a probléma nem szűnik meg. Egészen addig, míg Mary Mallonnal és a szabálytalankodóval magával nem kezdünk el testre szabottan foglalkozni.
Azonban egy szabad országban szabadon megválasztható, kit tekintsünk felelősnek. Miért lenne ez másképp egy olyan szabad országban, mint amilyen Magyarország. Különösen, ha ráadásul még jól is jövedelmez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
FoLib · http://friendofliberty.freeblog.hu 2008.04.28. 18:44:04