Tegye fel a billentyűzetét az, aki még sose mondta merevlemezre, hogy "winchester", fénymásolóra pedig, hogy "xerox" - mindkét esetben egy-egy cégnévről van szó, ami végzetesen összegabalyodott az általuk gyártott termékkel. De a földrajz se kevésbé rossz névadó: van párizsink és franciamártásunk, sőt, néha franciázni is szoktunk. Hiába, az ember szereti nyilvántartani mit és kitől kapott.

Nincs ez másképp a betegségek - így például a "francia betegség" - esetében se, amelyre a németek és az angolok előszeretettel  hivatkoztak így; ezt azonban igazából nem is lehet tőlük rossznéven venni: legalább ennyi komfortélményük hadd legyen, ha már megkapták. A franciák viszont történetesen "olasz betegség" néven rettegtek tőle. Néhány éven belül a portugálok révén Afrikába, Indiába és Japánba is eljutott, ahol "mankabassam" néven adták tovább egymásnak, ami "portugál nyavalyát" jelent. De ne legyen kétségünk: minden esetben a szifiliszről van szó.

A szifiliszről, ami legvalószínűbb módon Amerikából Kolumbusz embereivel érkezett a bánatos Óvilágba 1493 tavaszán. Aztán 1494-ben került Nápolyba, amikor spanyol katonákat küldtek a város védelmére, hogy VIII. Károly hódító csapatainak útját állják. Habár a spanyolok a francia seregek megérkezése előtt visszavonultak, ahhoz épp elég időt töltöttek a városban, hogy bevessék a kamikáze alapú első biológiai fegyvert: ottlétüknek rengeteg helybeli nő "itta meg a levét". És mivel hadsereg és hadsereg katonái között az egyetlen megbízható hasonlóság, hogy rendre felvont zászlókkal indulnak a fehérnép testnyílásainak meghódításáért, nem csoda, hogy a befutó franciák rövidesen meg is fertőződtek tőlük.

Ezt követően az új betegségről szóló beszámolók gyors egymásutánban jelentek meg: Franciaországban és Németországban 1495-ben, Hollandiában és Görögországban 1496-ban, Angliában és Skóciában 1497-ben, Magyarországon, Oroszországban és Lengyelországban 1499-ben.

Bár a "spanyol betegség" elnevezés kétségkívül igazságosabb lett volna, mégis, a 18. század végéig elsősorban "francia betegségként" és himlőként hivatkoztak rá a népek, a szifilisz szó csak ezt követően terjedt el - ami egyébként egy bizonyos Girolamo Frascatoro által a középkorban írt vers címe volt eredetileg.

A spanyolok az 1918-19-es influenzajárványt kapták meg - először szó szerint, aztán átvitt értelemben is: ezt támasztja alá, hogy Magyarországon is spanyolnátha néven bújt be az emberek szervezetébe, majd a történelemkönyvekbe. Valószínűleg nem utolsósorban azért csak így, mert olyan sebesen terjedt, és a szifiliszhez képest olyan gyors lefutású volt, hogy már a szomszédos országok negatív PR-jére se maradt a megfertőzötteknek ideje. Ami a fentiek ismeretében már önmagában is súlyos büntetésnek számíthat.

Hiszen egyetemesnek tűnik az az igény, hogy a megfertőzőtt legalább azt tudja, kit okolhat nyavalyájáért. Ezen kívül egyebet úgyse tehetett.