Pest

Hetven éve lépett be a Szovjetunió a II. világháborúba Lengyelország megtámadásával. Azóta nem csak azt tudni, hogy teljesen felesleges meg-nem-támadási szerződéseket kötni, hanem azt is, hogy a népi bölcseleteket bizony komolyan kell venni.

A mormota egy kedves emlősállat, ami nagyon szeret aludni. A magyar nyelv ennyivel le is tudja a derék rágcsálót. Nagy keleti szomszédunk azonban jóval többet tudott ennél, olyannyira, hogy az egész Szovjetunió védelmét erre a kis szőrmókra alapozta: a jószágot ugyanis a gaz imperialisták elleni küzdelemben akarták bevetni.

"Csak egy törzset akarok" - állítólag ezt üvöltötte Nikolaj Urakov, a Szovjetunió biológiai fegyverkezési programjának vezetője a tudóscsapatnak, amikor az új tömegpusztító stratégiát tervezgették. Urakov a mormota által terjesztett bacillus-törzsre gondolt, hiszen a nyomoronc emlősállat kiváló hordozója a pestisnek.

A mormotavészről Tasherkasoff 19. századi orosz író is megemlékezik, amikor a nomád sztyeppék vadászai által generációról generációra szálló történetekről beszél. A legenda szerint ugyanis a titokzatos, erősen fertőző betegséget apró, az emberi szem számára láthatatlan kukacok okozzák - a korok feltételezései szerint ezek másztak át valahogy a mormotáról a vadászra, amikor az a csapdáját jött ellenőrizni. 

Ezek után érthető, hogy tőlünk keletebbre a mormotát sokkal negatívabb sztereotípiákkal - és ami számára még rosszabb: botokkal is - sújtották, a XX. századig azonban csak ütötték, 1905 óta viszont már vágták is őket. Mégpedig a boncasztalon. (Mintha nem lett volna nekik épp elég csapás az időnként őket is jól megtizedelő pestis.)

1905-ben épp ebből a jeles alkalomból kifolyólag világosodott meg az egész kutató társadalom, hiszen kiderült, hogy azok a bizonyos "láthatatlan férgek" valójában a Yersina pestis bacillusai. Egyszóval, érdemes a legendákra odafigyelni.